Akik emberekkel foglalkoznak, nem csak a tudásukra van szükség. Kell a tapasztalás, a sok féle ember típussal való együttműködés, kellenek a problémás helyzetekben való részvétel, kell a bölcsesség (nem kicsit), kell az érzelem mellett a racionalitás, a lépésről lépésre való haladás, a számonkérés. Évről évre szinte látom magamat kívülről, és azt, hogyan is dolgozom, hogy amikor a régi jegyzeteimet előveszem, mennyivel másképp látok helyzeteket. Na ez a tapasztalás. Sokkal árnyaltabban fogalmazok. Utálok általánosítani, mert hiába mondja bárki, hogy válik, társat keres, új életet építünk ki, vagy vagyunk önfejlesztésben kitartóak, vagy akár, amikor egy szeretői viszony beficcen.... DE...nincs két egyforma élet. Annyira különbözünk, hogy szinte tényleg bele kell bújnom a kliensek bőrébe, hogy átlássam a helyzetüket. Tényleg örülök, hogy lassan kerek lesz az évszámom jövőre, mert a bölcsességet, a tapasztalást nem lehet megszerezni, ahhoz kell az IDŐ.
Hogy miért írok erről? Mert nincs olyan ember, vagy szituáció, ahol ne hasonlítanátok össze magatokat, a helyzeteteket, az az életeteket és így próbáltok megoldást találni. Nem. Nem szabad. Nem lehet.
Ha társat keresel - ne másokkal foglalkozz. Saját magadat kell fejleszteni, és kiépíteni az új életedet, ahová helyet kell készíteni a leendő párodnak. S mikor érzem a kliens türelmetlenségét, azt, hogy nem képes önvizsgálatot tartani, tehát nem saját magába néz, hanem kívülre, és okol, miét nincs már párja. S nincs két egyforma helyzet sem, ki hogyan találja meg a párját. Én is lehetőségeket ajánlok számára, aztán a jó isten a megmondó, mikor is kacsint rá egy mosolygós szempár.
Ha a párkapcsolatodban van probléma - akkor se szajkózd, hogy de a Juci, meg a szomszéd hogyan él, na meg a csupa agyament tanácsokat osztogató posztokat bújva próbálsz igazolást keresni a saját helyzetetekre. Szembenézni a saját hiányosságaival nem szeretnek az emberek szembesülni. Könnyebb inkább a másikra mutogatni. Pedig a baj, mindig iránymutató, mitől, kitől, hogyan is duzzad egyre jobban a probléma tengere.
Nem hiszek az azonnali megoldásban. Nem hiszem, hogy a hamar gyorsan akasszunk le valakitől majd boldog leszel. Nem hiszem, hogy egy párkapcsolatban csak egy embernek kell tenni ha szar van. S miért csodálkozunk, ha a másik egy idő után már meg sem akarja oldani? Hogy jobb másnál nyugiban lenni? S persze most jönne a sztereotip szöveg, miért jobb másnál? Na erre is ezernyi választ lehet adni.
Hogy mit ajánlok Neked? Önmunkát, tudatosságot, szakembert, időt, tanulást, fejlődést, segítséget való kérést, számonkérést, lenyugvást és befelé való figyelést....
Egyébként meg itt vagyok, aki erre mind nyitott!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő