Jobb esetben mindenki keresi a párját, csak az nem mindegy milyen célból. Bizonyos fogalmak értelmezése itt is fontos, hiszen nem feltétlen kell egyezni a keresést illetően. Teljesen természetes, és el is kell fogadni, hogy valaki csak SZERETŐI VISZONYT keres, s hogy miért, az magánügy. Nincs miért ítélkezni azért, mert valaki nem akar többet, vagy nem képes még a szívét mélyebben megnyitni, vagy esetleg nem tud és akar kilépni egy már meglévő kapcsolatból. Hogy valaki ezt már a legelején tisztázza, és ezt is nyilatkozza ki a másik felé, sajnos nem minden esetben van is így. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, mint taktikázni, logisztikázni, és ugye nem csodálkozunk, ha a másik fél egy idő után többet akar.
Aki már magasabb fokozatba kapcsol, az már szabadidejének bizonyos részét, kicsit szexszel megspékelve, SZABADIDŐ PARTNERT keres. Itt már picit az érzelmek is megnyílnak, talán a magánélet egy részébe is beengedik a másikat. Ebből már akár lehet komolyabb kapcsolat is, de csak akkor, ha a felek egyre és egyre jobban akarják a másikkal való időt eltölteni. Persze van, aki megáll, és nem akar többet. Lehet a munkája, élethelyzete, igénye miatt is.
Kapcsolódás és kapcsolat között óriási különbség van. Kapcsolódni időnként, felelősség vállalás nélkül is lehet, bizonyos szintig elmerülni, de kapcsolatban lenni, tenni a közös célokért, időnként kompromisszumot kötni a másikért, a kapcsolatért, na az már kevesebb ember számára igény. Itt a miértek vetődnek fel bennem kérdésként. Miért nem akar többet, mint pár óra örömforrást? Befigyel a múlt? Nincsenek lezárva a régi kapcsolatok? Önértékelési probléma van? Nem megfelelő partner választott? Vagy csak hagyta magát belesodródni? Hol itt a tudatosság? Stb.
Legfontosabb első ciklus mindig a párválasztás. Milyen célból is keresünk? A legtöbbször a probléma gyökere itt van, s ha már az alapok nem egészek, nincs stabilitás, sem tudatosság, csodálkozunk, ha idővel egyre több gond üti fel a fejét a kapcsolatban? Ez a „majd megváltozik”, „úgy is megszeret, majd alakulunk” gondolkodás soha nem vezet célra, mert pont hogy a megfontoltság hiányzik.
A társkereső oldalakon egyre több funkció áll rendelkezésre és segít abban, hogy zsák a foltját, egymásra találjanak a párok. Csak valahogy az őszinteség, a tudatosság, az életükön való elgondolkozás (mit szeretnék) marad el, pedig mindenki mást és mást akar, sokkal egyszerűbb lenne felvállalni önön magát, a helyzetét, és ahhoz keresni valakit. A társkeresésnek is vannak alapszabályai, amit sokan nem vesznek figyelembe, mert már nagyon akarnak valakit, unják már az egyedüllétet, megelégszenek némi szeretet alamizsnáért, és hatalmas kompromisszumokat kötnek. Pedig ki írja elő, hogy mikor találd meg másik feled? Senki! Az elme, a félelem, a környezet (na, mikor lesz már valakid?), eszméletlen mód befolyásol. Nem győzöm hangoztatni azt, hogy a társkeresés, a párválasztás mára már egy igen tudatos és bonyolult ismérvek szerint történik, egyre többször hangoztatjuk és tanítjuk, hogyan is működik. Vannak olyan buktatók, amiket el lehetne kerülni, ha valaki tisztában van ennek fortélyaival. Mert teljesen más egy baráti, munkahelyi légkörben megismerni valakit, és infót begyűjteni a környezettől, és más egy társkereső oldalon letesztelgetni a másikat. Igen, kell a tesztelés. A megmérettetés, a fokozatok betartása. Mit mutatsz magadból, milyen kép és szöveg van fent, hogyan levelezz, mire térhetsz ki, mikor add meg a telefonszámodat, mikor és hol találkozz, stb.
Bármennyire is érzelmekről beszélünk, de bizonyos szabályok, lépések betartása, ismerete itt is fontos, mert e nélkül csak vaktában lövöldözünk, s ha nincs tudatosság, idő előtt elszáll a türelem, belép a kudarc élménye, a feladás, és végül a totális elcsüggedés kap helyet, na meg az, hogy „nincs sehol egy normális ember”, vagy „én úgy sem kellek már senkinek” állapot. S hogy ne így legyen, ebben segítek Neked is!
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő