Végre rászántuk magunkat a társkeresésre, vagyis inkább befogadóvá váltunk egy szakítás után. Jó esetben sikerült lezárni a múltat…mondom jó esetben, mert munkám során szinte többet találkozom azzal, hogy igencsak emlegetjük még a „drágát”, mint hogy fókuszálnák a nagy „Ő-re”. S jön az első baki. Pasit akarunk, de azonnal!!!!!! Igaz, hogy már ideje ki kellett volna szállni a rossz kapcsolatból, vagy már több éve nem volt kapcsolat, vagy még ki sem hűlt az ágy, de milyen ciki egyedül lenni. Jujjjjj. Ilyenkor fogom a fejem, s alig tudom meggyőzni társkeresőt, nyugodjon már le! Bakancslista aztán van, bőven. Olyan kacifántos elvárásokkal találkozom, hogy a színes ceruzáim sem elegek megrajzolásukhoz.
S miután az ötödik sebességet kapcsolták be a nagy hajszában, sorra jönnek panasszal: „egyik gázosabb, mint a másik”, „nehogy már én tartsam el, vagy főzzek, mossak rá”, „én sokkal jobb vagyok, mint ezek”, stb. Most jön a vészhelyzet: feladják, s minden eddigi elvet félredobva egy totálisan mást akasztanak le, mint amit elképzeltek, csakhogy legyen már valaki. Vagy, teljesen átadják magukat a kudarc élményének, a magánynak.
Miért kell ennyire türelmetlennek lenni?
Ne álom pasit keress, hanem a realitások talaján maradva próbáld meg a valóságot megfogalmazni, s már előre borsózik a hátam a: kedves, családszerető, hűséges, fantasztikus, érett, intelligens, magas egzisztenciával rendelkező, független, önmagára és környezetére adó, humoros, sportos…..bla-bla-bla szavaktól. Mondom én, hogy kell a színes ceruza….lehet mindjárt két csomaggal is…mire megrajzolják a királyfit. Ezekkel a kívánságlistákkal semmi baj. A baj az, hogy csak és kizárólag, görcsösen ragaszkodsz a bakancslistádhoz, és egy szemernyit sem vagy képes ennek bűvköréből kilépni, és észrevenni az épp veled szembejövő férfit, aki egyébként mondjuk nem diplomás, de saját vállalkozása van. S ugyan két kezével keresi a pénzt, nem az irodában nyomja a klaviatúrát, de nagyon vágyna már egy szerető társra, családra, s ezért dolgozik pl. Vagy épp nem üti meg a 185 cm, mert csak 175 és a magas sarkú cipődet felhúzva pont egy magasak vagytok. Ez tényleg olyan kardinális kérdés????? Na ne.
Jön a következő bibi. Jó ideje egyedül vagy, és sajnos megszoktad, hogy mindent te intézel, te ütemezel, te oldod meg a dolgokat magad körül, s mindent megkapsz, amit csak szeretnél. Jó felhúztad a férfi nadrágját! Mi lenne, ha most letennéd? Mi lenne, ha a várakozás időszakát is türelemmel viselnéd? Csak be ne dőlj a fehér lovon feléd jövő hercegnek, aki lehet, épp csak elkábít, és trófeát gyűjt, mert elhiteti veled, amit annyira akarsz. S egyszer csak észbe kapsz, megint jól átvertek! A görcsös pasi keresésed levét ittad meg.
Nos, akkor ki is itt a hibás? Tényleg azt hiszed, hogy nincs egy normális férfi sem? A férfik pártján állva, nem minden férfi disznó, nem mindegyik akar csak megdönteni, nem mindegyik akar kihasználni, nem mindegyik önző…….
Tanulj meg „tét nélkül” ismerkedni, legyen stratégiád, engedd el a múltbéli csalódások és kudarcok fájdalmait. Legyél nyugodt és higgy abban, hogy valahol már elindult feléd leendő párod. Ne ragaszkodj görcsösen a listádhoz, mert lehet kifelejtettél valamit, amire nem is gondoltál. A belső értékekre helyezd jobban a hangsúlyt, hosszútávon többre mész vele. Vedd lazán a társkeresést, ne ragaszkodj csak az online felülethez, hiszen ismerkedni bárhol lehet. Az ismerkedés fázisában sokan beleférnek, ne akarj két randi után azonnal a gyűrűt felhúzni.
Tudod, a türelem szerelmet teremt!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő