Hogy mivel rontják el sokszor az emberek kapcsolataikat? Már az elején általánosítanak, teoriákat gyártanak, beleviszik a félelmeiket, s eleve megítélik az embert, benne a leendő kapcsolat milyenségét is. Pedig? Lehet pont egy olyan embert taszítanak el maguktól, akinek egyébként mellettük lenne a helye!
Minden ember más és más.....S ha továbbmegyek, miért is ne változhatna meg egy ember? Mondjuk érik különböző rossz és jó hatások, ingerek, tapasztal, tanul a hibáiból, másokból-másoktól, fejlődik, s akár egy teljesen új emberré is válhat - nemde? Megítélünk egy embert a bőre, vallása, politikai, különböző nézetei, külseje, beszédje, véleménye alapján...miközben lehet teljesen más ember, mint amit mi gondolnánk róla. Bedőlünk azoknak a paraméteri ajnározásoknak, melyeket a média akar ránk erőszakolni, hogy szerintük mi vonzó, vagy tart sikeresnek, mi a divat, mi a trendi, stb. A szomorú csak az, hogy sokszor már eleve esélyt sem adunk valakinek, mert a bennünk lévő élményeket vetítjük ki a külvilágra. Például társat keresünk és elveszünk a külsőség világában. A már jó embernek, aranyosnak kinézőt észre sem vesszük, mert CSAK azt látjuk, amit látni szeretnénk, az elvárásainkat, az álmainkat, s eszünk ágában sincs belemenni az ismerkedésbe. Hiba. Hosszútávon semmit nem ér CSAK a külső....s bár lehet egy időre "megfog" na de később? Elég ez? Ha igen...nézz magadba, Te milyen ember vagy? S ha képesek vagyunk a felszín alá is látni, az ember értékét megkeresni, jó úton vagyunk. Jó persze, az egész világot nem kell a keblünkre ölelni, csak valahogy jussunk már odáig el, hogy az embernek van külseje, véleménye, benső értéke, mássága - és mindenkiben van valami jó, szerethető, értékelhető, fontos, és izgalmas, s ha találkozik a mi, normál keretek között megalkotott bakancslistánkkal...adjunk esélyt a kapcsolatnak. A különbözőségen, a másságon nagy a hangsúly...mert hogy a manóba lenne egyforma mindenki? Isten ments!!!!! Pont ettől szép a világ.
A legrosszabb az, amikor eleve belemegyünk az ítélkezés világába, véleményezünk valakit. Milyen jogon is tesszük ezt? Kik vagyunk, hogy ilyen felsőbbrendűségi alapon bárkit is, alább vagy feljebb soroljunk magunknál? Ha valaki tetszik - oké. De ha nem - állj tovább! Valahogy ketté osztódott a világ. Vannak, akik oly mértékben elcsúsztak a felszini szelfi birodalomban, a külsőség cinikus trendiségébe, a plasztik "műmájerségbe, hogy az agyonretusált fotókon már csak röhögni lehet - meddig lehet fokozni? Aztán ott a valódi énjüket felvállaló értékek, öntudatosak, mentesek a külsőséges ártalmaktól, nem támasztanak elvárásokat, maguk is jól megvannak, s egy fikarcnyit sem érdekli őket, ki hogyan vélekedik róluk. Boldogan élnek...míg meg nem hallnak.... Nos...lehet választani, ki hogya és miben érzi jól magát. S ehhez lehet barátot, társat, életet választani.
Jó és szép ez a világ, főleg akkor, ha Te is megtaláltad benne a helyed. Sikerült?
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő