Sajnos nem mindenki számára lesz boldog. Gondolok azokra, akik talán egy szakítás után vannak, s még barátkoznak az egyedülléttel, vagy azokra, akik ugyan párkapcsolatban élnek, de nem éppen az örömmámortól zeng a lakás. Nagy erőpróba ez számunkra, hiszen a média, a közösségi oldalak, a boltok egyre csak azt hajtogatják, mit vegyél, kit és hogyan ajándékozz meg, hova utazz az év végén, stb. S egyébként is morózus az idő, hamar sötétedik, és mennyire vacak érzés egyedül bolyongani forralt borral a kézben, a karácsonyi árusok pavilonjai között esténként.
Kapcsolatpárti vagyok, mert hiszek a szerelemben, a családban, az együvé tartozásban. De. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy rengeteg ember a frászba kívánja az unalmas, kötelezően elvárt családlátogatásból álló, „rohanunk az ősökhöz karácsonyozni, nehogy megsértődjön valaki” ünnepeket. Szíve szerint teljesen másképp ünnepelne, de nem meri megtenni, inkább jó nagy adag kompromisszumot köt, s így az igazi öröm is elszáll.
Totál kimerül a bankszámlája, mert ugye venni muszáj valamit, akármilyen bóvlival még sem lehet a karácsonyfa alá állni. Remélhetőleg egyszer rájönnek az emberek, hogy a fogyasztói társadalom áldozatai alól csak önszántukból lehet kilépni, s egyszer divat lesz végre saját kezűleg, kis értékben ajándékozni.
No meg a kajálás. Töltött káposzta és halászlé nélkül – nem élet az élet, még csak véletlenül sem újítanak az emberek, mert a megszokás itt is beköszön. Nem a hagyományok ellen vagyok, hanem a megszokás, a monotónia, az unalom ellen emelnék szót.
Ami még egy kicsit nehezíti az ünnepek megélését, hogy Magyarországon inkább zárt, családias hangulatban vannak együtt az emberek. Jó pár országban ellenben, nyitottabbak, akár ismerősök, szomszédok, barátok is együtt ünnepelnek a családdal, így kevesebb ember szomorkodik otthon, egyedül.
Hogy mit lehet tenni?
Mindig hirdetem, hogy MERD FELVÁLLALNI SAJÁT MAGAD, AMIRE VÁGYSZ, AMI SZÁMODRA ÉRTÉK, AKIKKEL SZERETNÉL EGYÜTT LENNI, AMI IGAZÁN RÓLAD SZÓL.
Most is ez lenne fontos.
Az egyedüllét nem szomorú dolog, ez csak egy állapot. S inkább legyél így, mint egy boldogtalan, lehúzó, önmagadat feladó kapcsolatban. Igen – egyedül is lehet bárhová elmenni, ne másokkal foglalkozz, kit érdekel, ki mit szól. Azt hiszed, a rosszakaró emberek nem sutyorognak a hátad mögött? Ha van körülötted, akit szívesen elhívnál magadhoz, tedd meg, vagy szólj a körülötted lévő embereknek, mi lenne, ha idén együtt ünnepelnétek?
Ne a megszokások rabja legyél. Vigyél be újításokat az ünnepekre is. Akár ha az ajándékozás van terítéken, vagy magát az ünnepek idejének eltöltéséről lenne szó, vagy mint háziasszony, tedd fel szavazásra – nem lenne jó egy kicsit megújítani az étlapot? A lényeg, hogy merj hangot adni saját vágyaidnak, ne csak Te alkalmazkodj, hanem a „mindenkinek jó legyen” jusson érvényre.
Ha el szeretnél utazni – menj. Ha másképp szeretnél ajándékozni – cselekedj. Ha otthon bekuckózásra vágysz – mond ki. Ha nem akarod lestrapálni magad a konyhában – vond be a többieket és készíts új étlapot.
Te is fontos vagy, hiszen a szeretet belőled indul ki.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő