Egy kicsit boncolgassuk....de meg ne futamodj, ha már döntöttél....mi is vár Rád? Jöjjenek a verziók:
Heteken át, minden egyes nap azon morfondírozol majd, merre lehet, esetleg beújított-e már egy barátnőt/barátot?. Úgy érezheted, az ex még hozzád tartozik, és jogtalannak érzed a másokkal való intim kapcsolatát. A féltékenység akkor is jelentkezhet, ha ez egyébként soha nem volt jellemző rád, vagy eddig csak a jogos féltékenység fogalmát ismerted. Szakítás után azonban irreális mértéket ölthet a romboló érzés.
Ha lúd, legyen kövér! Magadnak ártasz, ha azonnal új kapcsolatba bonyolódsz, és nem hagysz időt az érzéseid csillapodására, a kedvestől való eltávolodásra. Sokáig, akár hónapokig is eltarthat ez a folyamat, de addig mindenkit hozzá fogsz hasonlítani. Hiába vigasztalódsz mással, az "újnak" nem fog magával ragadni az illata, az érintése. Idegen lesz a hangja, a nevetése, és az is, amit mond. Egyszerűen nem lesz elég Neked....és már előre sajnálom azt, aki elsőként az utadba kerül.
Vannak, akik a szakítás után azonnal törlik a másik nyomát az életterükből. Eltávolítják a közös fotókat, bedobozolják az emléktárgyakat, sokan még azt az e-mail címet is megszüntetik, amelyen a kezdet kezdetén leveleztek. Amikor azt hiszik, az összes tárgytól megszabadultak, akkor jön a hideg zuhany: sokszor ugyanis elég egy kifejezés, egy szín vagy egy tőle átvett szokás, amely miatt gyötörhetnek az emlékek. A reggeli kávé szertartásában, a bögrék sorba rendezésében vagy a szalvéta önkéntelen, de tőle ellesett hajtogatásában köszönhet rád az ex emléke. Tehát nem elég ha csak az emléktárgyaktól szabadulsz meg.....a lelkedben is rendeznek kell!
Minél boldogtalanabbnak érzed magad, és minél magányosabb vagy, annál nehezebb elviselni mások boldogságát. Szakítás után az egész világ tükröt tart eléd: minden párt boldognak fogsz látni. Fájni fog mások öröme, nincs ellene páncél, ami megvéd, és egy ideig padlóra kerülsz tőle. Nyugi!!!! Neked is lesz!
Egy ideig valószínűleg komolyan meggyűlölöd a telefonodat, mert örökké résen leszel miatta. Hátha hív, üzen, talán mégis van remény. Esetleg megváltozott, bocsánatot kér. Persze a legtöbbször semmi ilyen nem történik, a telefonod bosszantóan, fájdalmasan hallgatni fog, te viszont mindig kísértésbe esel, száz SMS-t pötyögsz be, amit soha nem küldesz el, és folyton ingert érzel arra, hogy felhívd, hogy egy pillanatra még halld a hangját. Az jó, ha ellen tudsz állni a késztetésnek, de hidd el, jó néhány alkalom lesz majd, amikor a büszkeségedre fittyet hányva, újabb és újabb megalázó szituációba kerülsz.
Talán ez az egyik legnehezebb próbatétel, hogy elengedd a másikat. Egy ideig valószínűleg nem leszel képes reálisan felmérni és belátni, hogy a szakítás szükségszerű volt. Annyira fájhat a hiánya, hogy úgy érezheted, mindegy, hányszor és milyen módon alázott meg a volt párod, mindegy, miért dobott ki téged. Nem számít a hűtlenség, a vad veszekedések, a felelőtlen életvitele. Vissza akarod kapni őt. Szerencsére a barátok általában résen vannak, és helyretesznek. Ha ez vigasztal - anno én is voltam "visszaeső bűnöző" :)
Aligha spórolhatod meg az önpusztítást, ami nem feltétlenül a nagy mennyiségű alkohol elfogyasztását jelenti. Az is előfordulhat, hogy hetekig nem eszel rendesen, vagy fordítva: a fuldoklásig falni fogsz. Napokig nem alszol vagy recept nélküli nyugtatókkal tömöd magad, és kábultan, gondolattalanul heversz egy szobában. Bezárkózol, hetekre kivonod magad a forgalomból vagy épp ellenkezőleg: minden este más buliban tombolsz. A lényeg, hogy se itt, se ott, se így, se úgy nem érzed majd jól magad.
S ha mindezt túlélted - akkor jön a megnyugvás! Csak legyél türelmes....utólag visszanézve életed folyamát, lepacsizhatod magad...hiszen ezen átmenni és új életed kezdeni, azért nem semmi.
SOK SIKERT ÉS KITARTÁST! Mármarosi Melinda