Az emberi gyarlóság egyik volt, van, lesz világába a megcsalás is beletartozik. S hogy miért? Na boncolgassuk e kérdést egy kicsit részletesebben, több nézőpontból megközelítve.
Először is, összekerül két ember, kérdés az, szerelemből? Vagy érdekből? Ki kit szeret jobban? Már itt eldől a kérdés. Azoknál a kapcsolatoknál, akiknél meg van az egyensúly, az elköteleződésre való képesség, vagy igény, a tisztelet a másik iránt, persze ezt még lehetne fokozni....de nyilván van összhang. Itt egyélrtelmű, hogy a megcsalás ténye fel sem vetődik...hiszen szerelmből született meg a kapcsolat. Na de mi van azoknál, akiknél inkább félelem, érdek, kényszer hatására jött össze a kapcsolat, már eleve nincs harmónia, egyensúly, itt előbb utóbb - ha nincs szakítás - becsúszik a harmadik személy. Tehát van egy kifelé tekintgetős emberünk, és egy eltűrő, szenvedő alanyunk. S hogy ki a hibás? Lehet ujjal mutogatni arra, aki megcsalja a másikat, de kérdem én, az elszenvedő most tényleg ennyire agyhalott, hogy nem veszi észre? Vagy nem akarja, mert akkor persze el kellen gondolkodni, hogy én miben is hibáztam? Ja hogy ez fájdalmas? Az...de legalább lehet változtatni. Aztán itt van megcsalónk, aki ahelyett, hogy leülne a másikkal, elmondaná mi bántja, miért találja vonzónak a Mucikát, vagy Józsikát, miért van elege a helyzetből - persze ehhez is arc kell, nem kicsi, választja inkább a hazugságokkal tarkított logisztikai manőverezést, pillanatnyi jólétért, ami semmivel sem különb helyzet, mint mikor valaki alkoholba, szenvedélybe, túlzásokba menekül, hiszen mi a cél mindenhol? Átmenetileg érezzem jól magam, ergo addig nem kell tudomást venni, milyen szar helyzetben vagyok. És itt van az az állapot, mikor ugyan nincs ok, de mégis megcsaljuk a párunkat és mesébe illtő történetekkel tarkítva magyarázkodunk, hogy ez miért jó nekünk, vagy szabad, vagy a felmenőknél is családban is elfogadták, akkor nekem is szabad, vagy mert annyira leszarjuk, a másik mit érez, úgy sem derül ki. Elvégre egyszer élünk.
Minden fejben dől el. Az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk, hogy mit teszünk érte, hogy akarok e elköteleződni, hogy küzdök e a kapcsolat jólétéért, hogy mikor baj van, megoldjuk? Vagy gerinctelenül lézegünk valaki karjában? És hagyjuk már, hogy egy Férfi tökös és megbocsátható egy-két kufirc még, de ha Nő teszi, akkor kurva, és megbocsáthatatlan bűn. A megcsalás erkölcsi morál kérdése, na persze még az is, mennyire tudunk belenézni a tükörbe.
Ha baj van - beszéld meg, itt legyé tökös gyerek, vagy dáma. S ha végképp nem tudjátok megoldani, akkor ki kell lépni, és tenni kell egy új szerelemért, mert a szívbéli érzelemből született kapcsolatokban teljesedhet ki az ember igazán.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő