Felpörgetett, rohanó világunkban egyre több ember él magányosan, s ami talán a legelszomorítóbb, párkapcsolaton belül.
Nem is hinnétek hány pár meséli el, hogy mennyire egyedül érzi magát, pedig házasságban, hosszú évek óta párkapcsolatban él, van közös gyerek, munka, jólét.....s hiába bújnak együtt ágyba....a lélek szomorú. Az egyedüliség és a magány nem ugyan az. A magány nem azt jelenti, hogy fizikailag nincs mellettünk senki, hogy nincs párkapcsolatunk, nincsenek barátaink vagy családunk. A magány érzését kiválthatja az, hogy az emberi kapcsolatainkban - jelen esetben a párkapcsolatunkban - mind mennyiségben és minőségben is eltér a számunkra ideálisnak mondottól. Ez mindenkinél mást jelent. Az ember szomorúvá válik, sivár lesz az élete, beszűkülnek az ingerek, sokszor talán szégyenlik is ezt az állapotot, nem mernek beszélni róla, védtelenné válnak, s idővel céltalanná lesz életük. S ez még csak a kezdet.
Az ember társas lény. Nem lakatlan szigeten élünk, s a közösségi életre egyszerűen szüksége van fiatalnak és idősnek, nőnek és férfinak....MINDENKINEK. Különböző statisztikák egyértelműen alátámasztják, hogy azok az emberek, akik valamilyen közösségi életet élnek, és JÓL MŰKÖDŐ PÁRKAPCSOLATBAN vannak, azok egészségesebbek és hosszabb ideig élnek. Számos országban, főleg azokban, ahol az identitásuknak megfelelően fontos a csoportosulás, az egymásra való utaltság, a generációk együttélése, még ott is felüti a fejét a magányosság érzése. Köszönhető ez a felpörgetett, rohanó világnak és egy új fogyasztói társadalomnak, akiknek szlogenje: ha nem működik, cseréld le, vegyél másikat! Lefordítva: nem működik a kapcsolatod, lépj ki, majd lesz másik. Megoldani? Minek? Majd lesz új pasi, új csaj...új gyerek. Na ez az, ami régen nem így volt, s még ha voltak is (mert volt) rossz kapcsolatok, az emberek nem ugrottak ki azonnal a házasságból, ha baj volt.
Egy jó házasság vagy tartós párkapcsolat – épp a biztonság, a támogatás miatt – a magány ellen hat, így jót tesz mind az egészségnek, mind az életkilátásoknak. A rosszul működő, nem kielégítő viszonyokban a felek szépen lassan eltávolodnak, elszakadnak egymástól, a napi rutin, az élet menedzselése egy idő után felőrli a közös programokat, a közös érdeklődést, az álmokat, a célokat, a jövőképet, és persze a szexuális vágy is megszűnik. Pedig a közös életnek nem kellene unalomba fordulnia, hiszen mindannyian változunk: változnak a vágyaink, a terveink, fejlődünk és alakulunk. Ha pedig nem tudjuk követni a másikban zajló változásokat, ha nem tudjuk megosztani a saját fejlődésünket, eltávolodunk, elmagányosodunk. Ráadásul gyakran a nyilvánvaló magányosság ellenére is benne maradunk (ragadunk) a rosszul működő kapcsolatainkban, mert rettegünk az egyedülléttől. Újabb ördögi kör.
Ahhoz, hogy egy kapcsolatot elmozdítsunk erről a pontról, harcolni kell, küzdeni, tenni kell. Fel kell rúgni a rutint, a szokásos ritmust, új alapokat kell lefektetni, újra meg kell ismerni és fel kell fedezni egymást. Újra meg kell tudni, miről is álmodik a másik, milyen a céljai, vágyai, félelmei vannak.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő