Nem kell messzire mennie senkinek, elég, ha magába tekint, vagy a környezetét veszi szemügyre - időnként nem árt az önvizsgálat, hiszen mindannyiunkban ott van a félelem. Kimondva, kimondatlanul, de bizonyos helyzetek (még ha nincs is jelenleg tudomásunk róla) előhozhatják.
Sajnos sok embert látok félelemben élni, fél emberként élni.
De élet ez így??????
Mit is jelent e szó: FÉLELEM?
A félelem egy érzelmi állapot, egy mélybe húzó, lehangoló érzés. Kiválthatja a másokhoz kötött érzelmi reakció, a fenyegetettség érzése, vagy a múltból még ránk ragadt, tudati szinten belénk ivódott negatívan megélt események emléke.
Az érzéssel párosul a szorongás, a harag, düh, kiúttalanság, a jövő ismeretlensége, önértékelési zavarok.
A félelem minden ember számára mást jelent. Mindegyikünk tart, fél, kicsit vagy jobban valamitől.
A félelmek lehetnek testi vagy lelki eredetűek.
Félhetünk a testi fájdalomtól, kínoktól, gyötrelmektől, vagy érzelmi-lelki eredetű dolgoktól, más személyek viselkedésétől......
Félünk kimondani véleményünket - főnökünknek, párunknak, barátainknak, családtagjainknak - de miért is?
Mert az elvesztés tényével nem tudunk, vagy nem akarunk szembesülni.
Azzal, hogy a másik embernek nem fog esetleg tetszeni, az, amit hall tőlünk. Kritikának vélik, ami ott, akkor, abban a helyzetben létezik. Ki így, ki úgy látja.
F É L - E L E M = Fél emberként élni? Hiszen a ki nem mondott szó, ott van bennünk, rettegésben tart, állandóan agyalunk, rágjuk magunkat, s ez előbb vagy utóbb testi tünetté válik. Van fogalmad mi játszódik le a testedben? A gyomrod görcsben, nem tudsz aludni, állandó stressznek teszed ki magadat, s a megoldásra váró dolgot, a kimondatlan szavakat, döntéseket, folyamatosan csak tolod magad előtt.
Sokszor mi saját magunkat tartjuk félelemben. Mert nem merünk kipróbálni valamit (mi lesz ha nem sikerül), nem merünk belemenni valamibe - egy új szerelembe (félünk a csalódástól), egy munkahelyváltástól (milyen lesz az új főnököm, új kollégák, megbirkózom-e a feladataimmal) stb.
Na de ha nem merek kitörni az általam felállított bástyából, akkor soha nem fogom igazán a SAJÁT ÉLETEMET ÉLNI. Pedig mindenkinek csak egy élete van, itt és most, s igen, lehet, néha hibázunk. Ki az, aki soha nem téveszt, nem vét????? Nincs tökéletes. S nem is kell, hogy az legyen. Mi nem gépek vagyunk. Bár a gépek is időnként elromlanak
Egy ideje felismertem, s nekem bevált, hogy belemegyek a félelmeimben - széllel szembe!
Legyen az utazás, tanulás, szerelem, munka, vélemények - de ezekben mind ÉN vagyok.
Jó végre a saját életemet élni, a saját bőrömben - s állok elébe az újnak.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő