S hogy miért? Mert ez mindenkinek jó. Nőnek – Férfinak egyaránt.Sorra jelennek meg írások, hogy felcserélődött nemi szerepeinket éljük meg, hogy az emancipált nőkkel már tele van a világ, hogy a Férfiak hátraléptek, nincs bennük kezdeményezőkészség, hogy a nők már nem csak hogy nyomulnak, de kivették a Férfiak kezéből az irányítás lehetőségét, hogy lassan már nincs is nemi identitás – nincs mit követni, s akik azon szűk táborhoz tartoznak, akik megélik a szerepeiket – vesztesnek érzik magukat. Hiszen hiába udvarol, kezdeményez a férfi – a nő füle botját se mozdítja, inkább lealázza, vagy beszól és azon nők, akik még a régi ideák szerint élik meg magukat, csak várnak és várnak és egy idő után feladják.
Kinek jó ez? Az erről szóló írásaim, posztjaim alkalmával, nem kevés hozzászólás érkezik, vagy tanácsadásaimon téma ez, és legtöbbször szomorúan panaszkodnak a jóérzésű emberek (nők-férfiak) mert folyamatos kudarcot élnek meg nap mint nap. S tudom, hogy ez nagyon sok ember problémája. Sajnos már NINCS AZ, hogy ülünk egy cukiban és a másik asztalról egy cinkos mosoly érzik felénk, vagy bárhol a való életben (legalábbis nagyon kevés az esély) csak úgy mit sem sejtve megszólítana egy úr egy hölgyet….mert szimpatikus, mert próbálkozik, mert ismerkedni akar. Mert félnek, mert minek, mert mi lesz ha csalódnak, mert ciki ha esetleg párja van, biztos nem jövök neki be, stb. Ebben csak az a rossz, hogy „régen” is ott voltak ezek a gondolatok a férfiak fejében, valahogy benne volt a pakliban a visszautasítás ténye, de mégis KEZDEMÉNYEZTEK és ennek ellenére nem volt besértődés, nem volt szemrehányás, nem volt pocskondiázás – hanem egyszerűen mentek tovább, emelt fővel, tettel és becsvággyal, mert tudták, hogy a FÉRFI DOLGA A ZSÁKMÁNYSZERZÉS, A HÓDÍTÁS, A KEZDEMÉNYEZÉS, AZ UDVARLÁS! Nem a nőt kell minősíteni, ha mégis visszautasítást kap. A nő dolga, hogy esetleg felhívja magára a figyelmet, és a férfi dolga, hogy lépjen. Ez nem középkorú, konzervatív gondolkodás – hanem identitás kérdése. Most csak gondoljuk végig, mennyire gáz, ha egy nő lép oda egy férfihoz – „édes, tetszel!” vagy bármilyen más szöveggel, vagy a nő küldjön egy bambit a másik asztalnál lévő pasinak – mert szimpatikus neki? Na ne!!!!!!! Az online társkeresőkön sorra írják a férfiak – „ha tetszem – írjál nekem”, ha szimpatikusnak találsz – jelölj kedvencnek”, „ha a bemutatkozásom felkeltette figyelmedet – nyugodtan írhatsz ám” és csoda hogy az női értékkel bíró hölgyek ettől megbotránkoznak???? Borzalmas. Hová lett az a finom játékosság, amit Férfi és Nő járja? A panaszkodások helyett, nézzen mindenki tükörbe és gondolkodjon el arról, miért nyomul, kezdeményez nő létére és fekszik le hamar egy pasival? vagy egy férfi miért fél udvarolni, miért nem veszi a bátorságot, hogy ismerkedjen bárhol, s miért panaszkodás hegyekkel van – mikor egy nőnek nem jön be?
Van egy játék – melyet nő és férfi táncolja. A Nő minden szépségével, bájával, méltóságával, szerénységével, tartásával és BEFOGADÁSÁVAL és TÜRELMÉVEL várja a Férfi hódítását, kezdeményezését, a vakmerőségét, az udvarlását, azt hogy tőr előre, hogy vezet, hogy megküzd a nőért, hogy akarja, hogy kívánja, hogy csak őneki legyen, mert van benne elég erő – hogy a női lélekkel elbírjon.
Igen - erre születtünk. S ezt a csodát kell megélnünk ahhoz, hogy helyére kerüljenek a párkapcsolatok misztériuma, mert ettől kerek a világ, mert ettől válik mindenki boldoggá. A nők tegyék le a fegyver, a páncélt, a kardot, mert ez férfi dolog. Ugye érted?
Ne féljünk megélni nemi identitásunkat!
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő