A szerelem és a szexualitás sok esetben lerágott csont, de amíg az emberiség létezni fog, addig rágjuk is e témát.
Hogy mi fontos a szerelemben? S a szerelem volt előbb, vagy a szexualitás? Mi fontos? A belső vagy a külső érték, kisugárzás? Lehet-e egyszerűen megfogalmazni, mi kell az örömteli szexhez?
Beszélünk "egyéjszakás" kalandokról, csak testi kapcsolatokról, de én nem emellett török pálcát. Az ember lelket, szívet, érzéseket kapott, s aki ezek nélkül létezni tud, ő dolga, de olyan csodát zár ki életéből, melyet mással pótolni nem lehet. Ezért számomra nem kérdés, hogy a szerelemben megélt örömteli szexualitás nem választható szét egymástól, s azok a párok, akik már réges-régen nem érintik sem lélekkel, sem testükkel egymást, nem beszélünk párkapcsolatról, csak egy fedél alatt élő emberekről. A nő és férfi sok mindenben hasonló, de különböző is egymástól. S pont ez benne a jó. Unalmas is lenne, ha minden oly simán menne? Vagy nem?
"A külső megfog, a belső megtart." Úgy igaz. Gondolj arra, mikor szíved választottjával először találkoztál, mi fogott meg legelőször? Valljuk be őszintén, hogy bár mindannyian először a külső jegyek alapján választunk, utána alakul csak ki a belső tulajdonságok utáni érdeklődés. Ha bizonyos kutatások eredményeképpen, visszamegyünk az őskorig, ott is az erősebb, nagyobb férfit választották a nők, hiszen csak ő tudta a családot megvédeni a veszélyektől, s ő volt az, aki olyan géneket örökített tovább, hogy az utód életképes legyen. A férfiak is külső jegyek alapján választottak párt, s ez ma is pontosan így van. Számtalan cikk, könyv foglalkozik e témával, s bár több ezer év telt el, mit sem változott a párválasztás szempontjából, az utódnemzés "tudat alatti" berögződése. A kutatások arra is rámutattak, hogy bár szemünkkel látunk, de az agyunk veszi át a szerepet, uralja, és dönti el, főleg a férfiaknál, ki lesz szívünk választottja. A "bűnös" tehát a hipotalamusz, ami központja szexuális viselkedésünknek. Az agyalapi mirigynek, az ivarmirigynek, ugyan sok mindent "köszönhetünk" de a nemi vágyainkat nem ezek szabályozzák.
A nő szexualitása bizony kicsit bonyolultabb, mint a férfiaké. Hiszen míg a nőnek nem szükséges a fogamzáshoz az orgazmus (bónuszként kapta az élvezésre való képességét) de a férfinak (kivétel a tantrikus magmegtartás) szüksége van az ejakulációhoz, tehát az ondó távozásával élvez el. A férfi sok esetben képes lélek nélkül szexuális kapcsolatra, a nők nagyobb százalék erre képtelen. Ahhoz, hogy egy nő vágyát ébren tartsuk, sok körülménynek kell megfelelnie, s talán a legfontosabb, hogy "szeretve legyenek", hogy érezzék, ők a minden, a partner vágyának tárgyai, a központ, s ezt a testi érintéssel, erotikával, a "kémia" ébrentartásával érhetik el. Ha ezt elfogadja és felfogja a férfi, nyert ügye van.
Egy valamire viszont oda kell figyelni. A monotónia, a rutin, a megszokott sémák megölik a kapcsolatot. Az első találkozás pillanatától, 2-3 évig szinte automatikusan fenntartható a vágy, d a sok "fejfájás", kifogások, az udvarlás hiánya, az érintések bensőségessége, egy gyermek születésekor felbomló testi kapcsolatuk, vagy bizonyos betegségek, mind-mind rommá tehetik az eddig jól működő szexuális vonzalmat. A kor nem lehet kifogás tárgya, mert aki képes testét kondiban tartani - nem csak nőkre vonatkozik - addig bármeddig élhet fergeteges nem életet. A libidó nem kor függvénye, mint tudjuk, agyban dől el, főleg a férfiak esetében, ha Férfinak érzi magát, kétség kívül jól is fog működni. A nőknél a menopauza okozhat galibát, de szerető partnerrel a problémák itt is megoldásra találnak.
Hosszú éveken át tartó szerelmes együttlétet kívánok!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő