Társat keresel? Akkor ez a poszt Neked szól! Egy régebbi írásomban említettem, hogy két regisztrált társkeresőmmel találkoztam, annyira jó volt Őket boldognak látni. De most még levelet is kaptam, ami nagy dolog, mert a Férfi írta! Ha csak egy kicsit is meríteni tudtok belőle, hogy még csak véletlenül se adjátok fel...akkor megérte szóforgatás. Bár mindenkinek segíteni tudnék!
"Igazgyöngyöt találtak nekem!
Nagyon fontos mondat ez. Nem én találtam magamnak, hanem nekem találta az, akinek ez a hivatása.
Egyedül kitűnően elvagyok férfiként, de lelkem mélyén mégis vágytam egy igazi társra. Nem voltam benne biztos, hogy jobb lesz nekem valakivel, mint magamban. Abban sem voltam biztos, hogy az az én utam lesz, ha valakivel életemet megosztom. S még abban sem, hogy valakit az én csöndes és szerény életem érdekelne. Így aztán akarva is meg nem is, „az esélytelenek nyugalmával” kértem meg az ebben járatos embert, hogy keressen nekem egy személyemet értékelő hölgyeményt - ha egyáltalán létezik ilyen.
Két hét sem telt el, értesített, hogy lenne valaki, én pedig az első adandó alkalommal felvettem a kapcsolatot a javasolt hölggyel. Eleve úgy álltam hozzá, hogy jó lesz. Legalábbis nagyon reméltem. Miért? Mert megbíztam a szakemberben, aki tudja, nekem mi való, ki való, még az is lehet, hogy jobban, mint én. Mert óriási tapasztalat áll a háta mögött, ezen számtalan, társát kereső embert ismer, akiknek mindegyikével hosszasan elbeszélgetett. Alaposan átgondolja, kit kivel lenne jó megismertetni, mert ez a szakmája, élethivatása. Ő ebben él. Tudását meghaladja valami; több évtizedes tapasztalatában gyökerező intuíciója éppoly csalhatatlan, mint egy orvosé vagy művészé.
Nehéz ezt átadni a mai világban, ahol mindenki hihetetlenül ért nem csak a focihoz, politikához, covidhoz, hegymászáshoz, de a világon mindenhez; így tehát azt is nagyon tudja, hogy neki és másoknak mi lenne a jó, és még a nagybötűs szerelemnek is előírja, mi módon találjon őreá.
De ki az, aki beleszól a fogorvosi székben, hogyan kellene kezelni a fogát? Szerintem senki. Nyitott szájjal nem könnyű székfoglalót tartani (a széket már úgyis elfoglalta), de ennek a hallgatásos beleegyezésnek van más oka is. Egyes pszichotikus esetek kivételével az emberek általában elfogadják, hogy a fogász hosszasan tanulta ezt és ezért jobban tudja. Aki pedig nem így gondolja, az előtt nyitva áll a lehetőség, hogy kifúrja és betömje fogait saját magának. Mint ahogyan ott a lehetőség, hogy megtalálják azt a (csak homályosan elképzelt) társat azon társkeresők, akik eddig szakemberrel kerestették, de annak egyetlen javallata sem felelt meg nekik még csak részint sem.
Mikor én a rám szabott javaslatot megkaptam, azt gondoltam, hogy a társkereső szakembernek jó oka volt éppen őt ajánlani, és ezzel jártam jól, mégpedig nagyon jól. Kaptam egy jólelkű, rendkívül okos, széparcú, csinos és mindenben hozzám illő nőt, aki szüntelenül inspirál, és akivel tervezzük (illetve alakítjuk) a közös jövőt. Együtt szeretnénk megöregedni, bár jókora hátrányból indulunk, mivel hirtelen rengeteget fiatalodtunk egymástól.
Igazgyöngy, akit nem én találtam, csak volt józan belátásom elfogadni másnak jóakaró kezéből."
Köszönöm a bizalmat!
Nagyon fontos mondat ez. Nem én találtam magamnak, hanem nekem találta az, akinek ez a hivatása.
Egyedül kitűnően elvagyok férfiként, de lelkem mélyén mégis vágytam egy igazi társra. Nem voltam benne biztos, hogy jobb lesz nekem valakivel, mint magamban. Abban sem voltam biztos, hogy az az én utam lesz, ha valakivel életemet megosztom. S még abban sem, hogy valakit az én csöndes és szerény életem érdekelne. Így aztán akarva is meg nem is, „az esélytelenek nyugalmával” kértem meg az ebben járatos embert, hogy keressen nekem egy személyemet értékelő hölgyeményt - ha egyáltalán létezik ilyen.
Két hét sem telt el, értesített, hogy lenne valaki, én pedig az első adandó alkalommal felvettem a kapcsolatot a javasolt hölggyel. Eleve úgy álltam hozzá, hogy jó lesz. Legalábbis nagyon reméltem. Miért? Mert megbíztam a szakemberben, aki tudja, nekem mi való, ki való, még az is lehet, hogy jobban, mint én. Mert óriási tapasztalat áll a háta mögött, ezen számtalan, társát kereső embert ismer, akiknek mindegyikével hosszasan elbeszélgetett. Alaposan átgondolja, kit kivel lenne jó megismertetni, mert ez a szakmája, élethivatása. Ő ebben él. Tudását meghaladja valami; több évtizedes tapasztalatában gyökerező intuíciója éppoly csalhatatlan, mint egy orvosé vagy művészé.
Nehéz ezt átadni a mai világban, ahol mindenki hihetetlenül ért nem csak a focihoz, politikához, covidhoz, hegymászáshoz, de a világon mindenhez; így tehát azt is nagyon tudja, hogy neki és másoknak mi lenne a jó, és még a nagybötűs szerelemnek is előírja, mi módon találjon őreá.
De ki az, aki beleszól a fogorvosi székben, hogyan kellene kezelni a fogát? Szerintem senki. Nyitott szájjal nem könnyű székfoglalót tartani (a széket már úgyis elfoglalta), de ennek a hallgatásos beleegyezésnek van más oka is. Egyes pszichotikus esetek kivételével az emberek általában elfogadják, hogy a fogász hosszasan tanulta ezt és ezért jobban tudja. Aki pedig nem így gondolja, az előtt nyitva áll a lehetőség, hogy kifúrja és betömje fogait saját magának. Mint ahogyan ott a lehetőség, hogy megtalálják azt a (csak homályosan elképzelt) társat azon társkeresők, akik eddig szakemberrel kerestették, de annak egyetlen javallata sem felelt meg nekik még csak részint sem.
Mikor én a rám szabott javaslatot megkaptam, azt gondoltam, hogy a társkereső szakembernek jó oka volt éppen őt ajánlani, és ezzel jártam jól, mégpedig nagyon jól. Kaptam egy jólelkű, rendkívül okos, széparcú, csinos és mindenben hozzám illő nőt, aki szüntelenül inspirál, és akivel tervezzük (illetve alakítjuk) a közös jövőt. Együtt szeretnénk megöregedni, bár jókora hátrányból indulunk, mivel hirtelen rengeteget fiatalodtunk egymástól.
Igazgyöngy, akit nem én találtam, csak volt józan belátásom elfogadni másnak jóakaró kezéből."
Köszönöm a bizalmat!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő, társkereső irodavezető